Erdészeti kerettörvény: Az erdőknek nem hoz megváltást a megújított kerettörvény

A román parlament elfogadta az erdészeti kerettörvény módosítását. Az erdők megőrzéséhez és a fenntartható gazdálkodáshoz kívánatos reform azonban elmaradt. A megújított jogszabályt, a hangoztatott előremutatóan pozitív hozadékok mellett, leginkább a helyben maradás és a visszalépések jellemzik.



Természetvédelmi szempontból

Előremutató előírás a Szűz Erdők Nemzeti Jegyzékének létrehozása. Ez a hivatalos leltár képezi majd azon erdők további megőrzésének alapját, amelyeket a kitermelések eddig sem érintettek (okkal, mert például nehezen megközelíthető helyeken vannak). Pozitív jel az „erdei táj megőrzése” fogalom felbukkanása a törvényben, valamint, hogy az erdőkitermelési engedélyekbe ezentúl kötelező lesz beírni a környezet védelmét szolgáló utasításokat is. A törvénymódosítás egyértelműen pozitív és konkrét természetvédelmi előírása az erdőkben való legeltetés teljes tilalma.

Ugyanakkor visszalépések is történtek. Az eddig hatályos erdészeti kerettörvény tiltotta a tarvágást a nemzeti parkokban. A mostani módosítás ezt megengedi, igaz csak kivételes esetekben, de anélkül, hogy ezeket az eseteket meghatározná. Ez annál súlyosabb, mivel Romániában a nemzeti parkok természeti értékeinek őrzésével és az erdőgazdálkodással egy és ugyanaz, a ROMSILVA foglalkozik. Így nyilvánvaló az érdekkonfliktus, hiszen fát kell kivágatnia, hogy a bevételből megvédhesse az erdőt. Az új módosításokkal az erdők védelmére és megújítására szánt pénzalap bevételeit is jelentősen csökkentették, miközben megengedték, hogy az erdőtulajdonosok ezentúl 200 négyzetméternyi területet kompenzálás nélkül kiírathassanak az erdőalapból és beépíthessenek. Ez a nyaralók térfoglalását és a járulékos zavarás (forgalom, fény-, zaj-, hő-szennyezés, hulladék, szennyvíz) fokozódását segíti elő, az erdő kárára.

Gazdasági szempontból

A legígéretesebb módosítás az elsődleges fafeldolgozó iparban utazó cégek monopolhelyzetbe jutásának megakadályozására, valamint a bútorgyártók segítésére vonatkozik. A törvényben megjelenik, hogy egyetlen vállalat vagy cégcsoport sem vásárolhatja vagy dolgozhatja fel egy adott faipari nyersanyag (pl. rönkfenyő) több mint 30%-át, a bútorgyártóknak pedig elővásárlási joga lesz az állami erdőkből származó faanyagra. Csakhogy a kerettörvény ezeket nem közvetlenül előírja, hanem csak követendő elvekként sorolja fel azon kormányhatározat kidolgozásához, amelyben majd ténylegesen rögzítik az állami erdőkből származó faanyag értékesítési szabályait. Árnyalatnyi különbségnek tűnhet, azonban kiskapu a csűrés-csavaráshoz és kételkedésünket csak alátámasztani tudja az eddigi bukaresti gyakorlat. Az erdészeti kerettörvény 2008 óta közvetlenül előírja, hogy Románia 2.000.000 hektár területet beerdősít 2035-ig. 2010-ben meg is született a Nemzeti Erdősítési Program terve, amely azonban már csak 422.000 hektár erdő telepítésében gondolkodott és a mai napig nem lett sem jóváhagyva, sem elkezdve annak megvalósítása . 7 év telt el úgy, hogy nem valósult meg egy konkrét kerettörvényi előírás. Ennek fényében a kormányhatározatra tett mostani elvi ajánlások még kevesebb eredménnyel kecsegtetnek. Ugyanakkor az erdészetek bevételének növekedését és ezáltal munkájuk minőségi javulását talán elősegítheti a szén-dioxid-kvótákkal való kereskedési jog megadása.

Összességében az erdészeti kerettörvény szükséges reformja a jelenlegi módosításokkal nem valósult meg.

Továbbra is hiányzik a kerettörvény átfogó jellege. A jogi egyértelműséget és a tisztánlátást a járulékos jogszabályok kusza sokasága nehezíti. Az erdészeti szektorra nehezedő, nyilvánvalóan erős, politikai befolyást nem igyekszik feloldani. Nincs szándék a szabályozás, végrehajtás és ellenőrzés hatékonyabb szétválasztására és a decentralizációra. Nincs törekvés az átláthatóság növelésére sem. Még gyalogtúrázóként is tilos az erdőbe menni, letérni a kijelölt útvonalakról, az erdészet külön engedélye nélkül(!). Magyarán, illegális fakitermelésnek is csak akkor lehet valaki szemtanúja, ha maga is törvénytelenséget követ el. Ellenben az új erdei utak létesítése – ami egyértelműen a motorizált forgalom, a legális és illegális fakitermelést valamint a járulékos zavarást segíti –, továbbra is prioritás maradt.

„Amit nyertünk a réven, elvesztettük a vámon. Az elviekben megjelenő pozitívumokat a nagyon is konkrét engedmények ellensúlyozzák. Nem látom, hogy az erdészeti kerettörvény mostani foltozgatása valós lépés lenne az erdőprobléma rendezése felé. Pedig az elmúlt húsz évben csak a hivatalosan jegyzett illegális erdőkitermelés 5 milliárd euró kárt okozott az államnak , amihez még hozzásaccolhatjuk a le nem bukott és az „elintézett” fatolvajlást, valamint a kapcsolódó árvizek okozta károkat. Ha a természet védelme nem is, de egy ekkora gazdasági probléma sokkal erőteljesebb intézkedésekre kellene sarkallja a felelős döntéshozókat. Persze valamennyi politikus szépen beszél az erdők fontosságáról, de amikor törvényhozásról van szó, úgy tűnik már nem látszik a fától az erdő.” – mondta Kovács Zoltán Csongor a Zöld Erdély Egyesület elnöke.


Közlemény, 2015 február 28, Kolozsvár
(forrás:Zöld Erdély – Transilvania Verde)

A tisztesség marketingje 2

Homoródfürdő, 2013. Fotó: Lőrincz L Lajos

Egy világ omlott össze bennem: oda a székely energiafüggetlenség! Eljutott az erdélyi magyar médiába is a hír, miszerint Lénárd András 30 millió euróért eladta az Úz-völgyi vízierőmű-rendszert, az építtető Hivatalos kft részvényeinek 90%-val együtt, a Magyar Villamos Művek Zrt-nek. Mára immár teljesen bizonyossá vált, amit a homoródfürdői tiltakozás kezdete óta tudtunk: (nem apró)pénzre és profitra váltják a fenntartható természet- és környezetvédelmet biztosító, megújuló, zöld energiát. Pár éve Lénárd és Borboly kalákában győzködték a sajtón keresztül az érintetteket az ilyenszerű beruházások hasznáról, minden kétkedőt párbeszédre és fejlődésre képtelen, fafejű székelynek kiáltottak ki. Borboly Csaba meggyőződéses székely hazafi: részt vesz az összes valamire való hagyományos disznóvágáson, székely termék védjegyet adományoz, repülőteret alapít, összefogást és kalákát, nem utolsósorban autonómiát és energiafüggetlenséget sürget. Borboly szerint hazaáruló az, aki kikezdi, kétségbe vonja a – többek között – törpe vízierőművek által termelt energiának köszönhető, a Székelyföld autonómiájához elengedhetetlenül szükséges energiafüggetlenséget. Nem mellékes, hogy Hargita Megye Tanácsánál kiemelt fontosságot, stratégiai jelentőséget kapott az energiagazdálkodási iparág. A hivatalon belül külön ügynökség kutatja és vizsgálja a megyében fellelhető alternatív energiákat, konferenciákat szerveznek ezen energiaforrások népszerűsítésére, mindezt az önrendelkezés kivívása jegyében. A megyei tanács más tevékenységeit követve immár az is evidencia, hogy az energia nem vész el, csak átalakul. Ezt annak a román nyomozó hatóságnak a jegyzőkönyvéből tudjuk, akinek nem áll módjában – Borboly érvrendszerét figyelembe véve – az autonómiához szükséges energiafüggetlenség egyes típusait támogatni.
Az alternatív és a megújuló energiaforrások kihasználása amúgy nem is lenne egy rossz lehetőség a térségnek, ha nem a politikum irányítaná, uniós pénzek és minisztériumi zöld bizonylatok hatására, különböző homályos üzleti háttérrel rendelkező befektetők finanszírozásával. És ezzel nem az Erdélyi Református Egyház nyugdíjpénztárára utalok. Arról nem tudósít az erdélyi magyar média, így hivatalosan mi sem tudjuk, hogy miért kellett távoznia ifj. Hajdu Gábor volt RMDSZ-es megyei tanácsosnak a Székelyföldet keresztül-kasul feltúró energiafüggetlen vállalkozás Budapesten székelő partnerének, a Hydro Energy Zrt-nek az ügyvezetői tisztségéből. Hajdu Gábor utódjáról azért nem beszélünk, mert nem tisztünk az anyaországi belpolitika elemzése, habár a különböző ideológiai irányvonalak váltakozása a történetben is megérne egy misét.
Számomra nem maradt más hátra, mint feldolgozni a mai sajtóhír okozta traumát, hinni az eljövendő energiafüggetlenségben, az egyre kevésbé átalakuló energiában és a református anyaszentegyházban. Ámen.

Z. Nagy István

Ez egy aktivista blog

A Bözsike akcióban blogon megjelenő fordításokat közvagyonnak tekintjük. Ez azt jelenti, hogy szabadon kölcsönözhetőek és nem kell a Bözsike akcióban blogot forrásként feltüntetni. Ha egy fordítás mellett a fordító nevét is feltüntettük, akkor a fordító nevét kéretik feltüntetni.
A cikkek végén úgynevezett jelzőlámpa-jelölés van. Három fajta( ... ... ... )szín látható, a piros jelzéssel ellátott cikkek frissek és javítás alatt állnak, a sárga jelzésű cikkeket már javítottuk, de előfordulhatnak hibák, a zöld jelzésű cikkeknél már mindent megtettünk, hogy a lehető legjobb cikk legyen. Ez nem jelenti azt, hogy a fordítás tökéletes. Ha úgy gondolod, hibát találtál és javíttatnád, írj nekünk. Elég sokat dolgozunk különféle fordításokon és a legtöbb fordítás csoportmunka eredménye. Szívesen fogadjuk a javaslatokat. Szeretünk jó munkát végezni és nem vagyunk sértődékenyek.
Pár cikket a téma fontossága miatt hamarabb jelentettünk meg, mint szerettük volna, azok még mindig csinosítás alatt állnak.

Ha tetszik a fordítás és te is megjelentetnéd, viheted.

Bréking: Felháborodás a titokban engedélyezett génmódosított fenyőfák miatt

A STOP a Génmódosított Fákra Nemzetközi Kampány (The International Campaign to STOP GE Trees), a Dogwood Alliance és a Biofuelwatch csoportok elítélik az Amerikai Egyesült Államokat, amiért meghajolt az ipar akarata előtt és nem vette figyelembe a széleskörű lakossági tiltakozást.

szerző - rutlo CC-BY-2.0

2015. január 29-én New Yorkban GMO-ellenes csoportok[1] gyűltek össze a világ minden tájáról, hogy elítéljék az amerikai kormányt, amiért lehetővé teszi az első génmódosított fa, a loblolly fenyő legalizálását kormányzati és lakossági felügyelet nélkül, anélkül, hogy felmérték volna a lakosságra vagy a környezetre gyakorolt hatást, és amiért nem vették figyelembe a hatalmas lakossági ellenállást a  génmódosított fenyőfákkal szemben.

Doug Gurian-Sherman a Centre for Food Safety szakértője nemrég egy tavaly augusztusi keltezésű titkos levelet[2] hozott nyilvánosságra. Ebben az USDA (Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma) azt a példátlan döntést hozta, hogy megengedte az ArboGen[3] cégnek a génmódosított loblolly fenyő (Pinus taeda: terpentinfenyő és keleti sárgafenyő néven említik. ford. megj.) termesztését. A génmódosított fenyőbe egy baktérium (Bacillus thuringiensis) toxintermelésért felelős génjeit építették be, amely ezáltal ellenállóvá vált bizonyos rovarkártevőkkel szemben (Dendrolimus punctatus Walker és a Crypyothelea formosicola Staud), amelyeket így a fenyő által termelt baktérium-toxin elriaszt.(ford. megj.)

Ezeket a fákat a lakosság tudta nélkül bárhová ültethetik az USA területén, anélkül, hogy elérhető információ lenne róluk.

Gurian-Sherman szerint, az USDA szándékosan provokál ezzel a döntésével, amely valószínűleg a legnagyobb változtatás az USA környezetvédelmi szabályozásában a 90-es évek eleje óta.

A loblolly fenyő az USA 14 államában őshonos, de világszerte termesztik ültetvényeken. A fák pollenjei több száz kilométerre is képesek eljutni.

Ha ezeket a génmódosított terpentinfenyőket széles körben termesztik Amerikában, akkor semmi sem gátolhatja meg, hogy az őshonos fajtákkal kereszteződjenek.– mondta Dr. Rachel Smolker a Biofuelwatch szervezettől.

Ez szándékos, visszafordíthatatlan és teljesen felelőtlen környezetszennyezés, beláthatatlan és nagy valószínűséggel pusztító következményekkel. Az erdei ökoszisztémák működését is alig értjük, egy génmódosított fa elterjedésének mindenféle negatív hatása lehet a talajra, gombákra, rovarokra, vadakra, énekesmadarakra és a közegészségügyre. És mindezt rövid távú kereskedelmi haszonért.

Sokan aggódnak a USDA döntésének nemzetközi hatásai miatt. Winnie Overbeek az uruguayi központú World Rainforest Movement nemzetközi koordinátora szerint: „Nagyon aggódunk, hogy ez a szabályozatlan  génmódosított fenyő eljuthat Bazíliába vagy más országokba a lakosság, de akár az ottani kormányzat tudta nélkül és tovább növeli az ipari célra ültetett fák mennyiségét a déli féltekén. Ez világszerte a természetes erdők irtásához vezet, árt az őslakos és földműves közösségeknek, mindenkinek, akinek léte az erdőtől függ.”

Ruddy Turnstone Floridából, a Global Justice Ecology Project-től, megjegyzi - Az ArboGen és a kormány talán úgy gondolják, hogy megnyerték ezt a csatát, de ma már egy hatalmas GMO-ellenes mozgalommal kell számolni. Vannak még erdővédő csoportok, őslakosok, madarászok, erdészek, tudósok, szülők, túrázók és sokan mások, akik nem szeretnék, ha az erdőt GMO-fák szennyeznék. Nagyon sokan akcióba fognak lendülni, hogy ezeket a fákat ne ültethessék el.

2013-ban, mikor az USDA felfüggesztette az engedélyezést és kikérte a lakosság véleményét egy másik ArboGen fa, a  génmódosított eukaliptusz kereskedelmi forgalomba hozatalához, 10.000 az egyhez arányban kapott kommenteket az ipar kérése ellen. Most, a génmódosított fenyőre vonatkozó szabályozás kidolgozásának megspórolásával, az USDA a közvéleményt is kizárta az engedélyeztetésből. 2013-ban a génmódosított fáknak szentelt (Tree Biotechnology) konferenciát   Asheville-ben, Észak-Karolinában, GMO-ellenes aktivisták zavarták meg a konferencia mind az öt napján, sok letartóztatás történt.

A STOP a Génmódosított Fákra Kampány egy nemzetközi szerveződés, az erdők védelméért és a biodiverzitás megőrzéséért mozgósít, valamint támogatja a génmódosított fák elterjedésétől fenyegetett helyi közösségeket.

Jegyzetek

[1] A STOP a Génmódosított Fákra Nemzetközi Kampányban a következő szervezetek vesznek részt:
Biofuelwatch (USA, Egyesült Királyság)
Canadian Biotechnology Action Network, 
EcoNexus (Európa)
 Friends of the Earth (Melbourne, Ausztrália)
 Global Justice Ecology Project (Int’l), 
Indigenous Environmental Network(Észak-Amerika)
World Rainforest Movement (Int’l)
Dogwood Alliance (Észak-Karolina)

[2] A 2014 február 28-án  Michael Firko az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának Biotechnológiát Szabályozó Szolgálatának igazgató-helyettese az ArborGen vállalatnak címzett levélben egyetért az ArborGen álláspontjával, amely szerint a  génmódosított loblolly fenyőre vonatkozóan nem szükséges külön szabályozásokat előírni. 

[3] Az ArborGen cég több multinacionális papírgyártó cég közös tulajdona, ezek az International Paper (USA), a MeadWestvaco (USA) és a Rubicon (Új-Zéland). Az ArborGen vezetői többnyire a Monsanto-tól érkeztek. Az ArborGen 2010-ben megkísérelte a nyilvános részvénykibocsátást, de az utolsó pillanatban visszaléptek és amint a pénzügyi jelentésekből kitűnik, közel 15 millió dollárt értékcsökkenést könyvelhettek el abban az évben. A Rubicon anyavállalat részvényeinek értéke is jelentősen csökkent.

(Köszönöm a fordításhoz kapott segítséget.)

...
(forrás: Global Justice Ecology Project)

Hétköznapi vegetarianizmus

Túl sok húst fogyasztunk, ez nem kérdés. Ma már az sem meglepő, ha valaki naponta háromszor eszik húst. Ugyanakkor a zöldségek és gyümölcsök fogyasztása nem ennyire népszerű. 

Úgy érzem, addig volt a legkevesebb problémám, míg egyedül éltem, de ez az állapot megváltozott és az együttélés újabb problémákat szül a konyhában is.
Nem volt egyszerű eljutni a változásig, sok időmbe és pénzembe került, míg rájöttem, mitől érzem magam rosszul. Nagyon sokan elég későn fedezzük fel, hogy étkezési szokásaink hatással vannak egészségünkre. Most már minden további nélkül nemet mondok minden olyan ételre, amit nem szeretnék megenni. Felelős vagyok a saját testemért és ha nem figyelek magamra, megbetegszem. Az érzelmi zsarolás bevett módszer, ideje lenne leszokni róla, ne azért együnk meg valamit, mert a nagyi vagy valaki más megsértődik, ha visszautasítjuk. Már nem érdekel különösebben, hogy ki fog megsértődni.

Megváltozott az étrendem és közben belekóstoltam a zöld aktivizmusba. Kellemetlen azzal szembesülni, hogy minden döntésünk-vásárlásunk hatással van környezetünkre és ez étkezési szokásainkra is érvényes. 

Székelyföldön a húst hússal konyha elutasítása felér egy forradalommal. Nem arról van szó, hogy betiltanám a húsevést, a mértékletesség a kulcs. Egyformán fontos számomra az állatok tartásmódja (ne nagyüzemi állattartásból származzon), a GMO-probléma (ne GMO-t tartalmazó táppal etessék), a mennyiség(minél kevesebbet fogyasszunk) és a helyi termelők támogatása. Ez nem egyszerű, így lehet rám haragudni, mert több utánajárást igényel és nem lehet olyan önfeledten vásárolni, mint eddig. 

Kétszer annyi húst eszünk, mint amennyit az ötvenes években ettek és ez a hús jelentős mennyiségben nagyüzemi állatfarmokról kerül az asztalokra. Ezek a farmok újabb problémák forrásai, ennek ellenére Romániában is egyre több nagyüzemi állatfarm épül. Infografika a világ haszonállatairól: 19,6 milliárd csirke, 980 millió sertés, 1.4 milliárd tehén, 2 milliárd bárány és kecske él a Földön. Előrejelzések szerint "a következő 20 évben hetven százalékkal fog nőni a kereslet a hús iránt", ugyanakkor a " üvegházhatást okozó gázok 14,6 százalékáért az állattartás a felelős."

Múlt hónapban Németországban tízezrek vonultak utcára a nagyüzemi állattartás ellen, ők már látják azokat a károkat, amiket mi nem akarunk látni.
Itt az ideje változtatni, amíg nem késő, a változás rajtunk áll.

Utah Valey 360

...

Az alábbi videó egy betartható megoldást kínál. (A magyar felirat bekapcsolható.) Ezt az étrendet követve senki sem lesz vegetariánus, csak visszaszorítja a húsfogyasztását. 

Köszi

Kedves Mindenki, Bözsike napról napra szebb lesz és ezt a szépítgetést új szerkesztőnknek köszönhetjük. Hálás köszönet munkájáért.
Közben megtaláltam egy régebbi kérdést, nagyon sajnálom, hogy eddig nem láttam, de egyszerűen nem léptem be az postafiókomba. Most igyekszem választ találni a kérdésre.
Témából bőven lenne, más kérdés, hogy nem ártana beleásnom magam, hogy ne írjak zöldségeket, így pedig időigényes mulatság.

Az aktivista mélabú csak azért nem lesz úrrá rajtam, mert mostanában bőven jut zöld témájú előadás. Zajlik az élet, nem kérdem, hogy miért most, és eddig miért nem, mert különösebben senki sem tudja a megoldást. Most ez van, örüljünk neki.

Szentgyörgy nem lesz a nyilvános vécék városa

Teszteltük a szentgyörgyi állomást. A blog legelső bejegyzése a szentgyörgyi állomásról szólt, így visszatértünk a kezdetekhez. Most már több szem többet lát alapon velem volt Bandi is. Közben kétnyelvű lett az állomás, két nyelven semmitmondó, egy-két fontosabb információt rühellnek kiírni. A tájékoztatás nem az erősségük.

Már van valutaváltó, hurrá. Közvécé is épült és itt kezdődik a móka, mert a vécé nem mindenki számára elérhető. Csak a kiválasztottak léphetnek falai közé.

A vécéhez vezető zárt ajtón az alábbi írás fogadott.

Tájékozódási verseny következett, gyorsan körbenéztünk merre lehet ez a bizonyos iroda, nem voltak nyilak kiragasztva, semmit nem írtak ki. Megkérdeztem a jegyirodánál méghozzá magyarul, udvarias választ kaptam, egy másik épületben kell keresni a kulcsot. A másik épület sem volt különösebben biztató, sehol semmi kiírás, egy Idegeneknek belépni tilos/Intrarea persoanelor straine este strict interzisa íráson kívül, ez is csak románul olvasható. Ha jól fordítom, ez lenne a forgalmi iroda, de ez sem biztos. A kiírást lefotóztam, erre villámgyorsan megjelent egy úr és megkért, hogy töröljem a képet. A vasúti dolgozó végig udvarias volt. Bandi megkérdezte, hogy miért nem írták ki magyarul is, erre azt a választ kapta, hogy a magyar kolléga írta így ki. Ezen különösebben nem csodálkozom, a magyar alkalmazottaknak sem szokott beugrani, hogy nem árt két nyelven kiírni az információkat. Nekik nem fontos. Trehány hozzáállás a divat.

Elkértük a kulcsot és teszteltük a mellékhelyiséget. Bandi a férfimosdót vette szemügyre. A női mosdóban az egyik ajtó nem csukódott, nem volt se vécépapír, se szappan és a kézszárító sem működött, amúgy szép tiszta volt. Bandinak sem voltak különösebben kifogásai. Más lepusztult állomások vécéihez képest ez igencsak szép és tiszta. A megígért pelenkázó még nem készült el, a valutaváltó pillanatnyilag fontosabb. Már van kerekesszékkel megközelíthető mosdó. Ide nem néztünk be, de érdekelne, hogy egyáltalán megközelíthető-e kerekesszékkel.

Nem lehet sokat mélázni a mellékhelyiségben, alig fejeztük be a szemlét, már jöttek a kulcsért. Ez meglepett. Ugyan mire gondolhatott? Az úriember zsebre tette a kulcsot. A móka véget ért.

Nem gondolom azt, hogy a magyar utazóközönség orra alá akarnak borsot törni, a román utasok sem találják meg könnyen a forgalmi irodát. A megfejtés sokkal egyszerűbb, praktikus oka van, ha nem használják, nem kell takarítani. Ez az a bizonyos van is meg nincs is megoldás.

Gyakran tapasztalom, hogy különféle helyeken megszűrik a közönséget, nem nyíltan és szembeugróan, hanem körmönfont módszerekkel. Apró dolgokat változtatnak meg, hogy elriasszák a számukra nem kedvező látogatókat. Ezeket a módszereket szívesen alkalmazzák a társadalom peremén élőknél.

Olvastam pár lakossági panaszt az újságban, amelyekben az állomásnegyedi lakók a közvécé hiányát panaszolják. Volt halvány remény arra, hogy ha épül egy új közvécé az állomáson, az állomásnegyed lakói is fellélegezhetnek. Ez nem jött össze, az illemhely az utazóközönség csak egy része számára elérhető.

Szentgyörgyön csak a parkban található lerobbant közvécéről tudok. Ebben a városban nem szokás ilyen apróságokkal foglalkozni. Közvécé nincs, de szökőkút és dísztó van. Egy város igényességét közvécéi száma és állapota is mutatja. Egy közvécére már van terv, majd a parkban épül. Egy közvécé, nem esnek túlzásba.

Visszatérve állomástesztünkhöz: Ki mindenki nem jut be a vécére?

Aki nem tud olvasni, vagy otthon hagyta a szemüvegét, aki nem tud románul, aki nem tudja hol találja a forgalmi irodát, aki nem mer kérdezni, aki nem olyan szerencsés, hogy legyen valaki az irodában, aki még gyerek stb.

A Hová szaladhat, akinek szaladni kell? kérdésre nem tudunk megnyugtató választ adni.

A vécé előtti padon egy hajléktalan üldögélt, a pad nemrég még hat ülőkés volt, de már csak kettő maradt belőle. A lezárt WC-n keresztül el lehet jutni a kávézóba, de egyszerűbb, ha kimegyünk az épületből és úgy közelítjük meg. Ezt tettük mi is.

Teszteltük az új kávézót. Ajánljuk. A kiszolgálás udvarias, kellemes környezet és szép tisztaság fogad. Hátránya, hogy lehet dohányozni és míg megittunk egy üdítőt, szó szerint megaszalódtunk a füstben.

Beszéljünk a frackingről sorozat: A világ egyetlen civil lakosának sem érdeke hosszú távon a palagázkitermelés

(harmadik rész)

Amiért Amerikában mégis jelentős sikert könyvelhet el az iparág, az a környezetvédelmi érdekek állami szintű sárba tiprása, melyet azonban Európában eddig még nem sikerült meghonosítani. Ha azonban a TTIP, a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Egyezmény megvalósulna, mi is megismerhetnénk az alábbi problémákat, melyeket a környezetükért kicsit is aggódó állampolgárok komolyan vesznek:

Új értelmet kap az álszent 2006-os klímaszlogen: Akadályozd meg! 

• Először is a palagáz híd a semmibe: Jelenléte lehetőség az energiavállalatoknak, hogy továbbra is fenntartsák a status quot, visszatartva a civilek energetikai függetlenségét valóban garantálni képes megújuló energiaforrásokat, de legalábbis még több pénzt beszedni tőlük. Mellesleg elérhetetlen messzeségbe kerülnek a klímavédelmi program célkitűzései is. Bizonyítékok a Magyar Természetvédő szövetség jelentésében itt.

Extrém példa a spanyol kormányzat napenergiát sújtó intézkedései. Miközben flörtöl a palagázkitermelés gondolatával, Mariano Rajoy kormánya tervbe vette, és csak a megfelelő pillanatra vár, hogy olyan rendeletet hozzon, mely kötelezi a napelemek tulajdonosait arra, hogy rendszerüket a hálózatra kötve adót fizessenek az “elfogyasztott” napenergia után. Ha a szabályokat betartják, nem fogja megérni a megújuló a fosszilis energiaforrásokhoz képest. Amennyiben nem kötik magukat az országos hálózatra, 60 millió euró büntetést kötelesek kifizetni.

• A palagázkitermelő cégek máig nem hajlandóak elárulni, pontosan milyen kemikáliákat tartalmaznak a repesztőfolyadékok, ennek felfedése továbbra is önkéntes alapon történik. Az USA Környezetvédelmi Ügynökség 2014-ben megtehette volna, hogy felveszi a listájára az olaj-és gázvállalatokat, de ez nem történt meg, így azok továbbra sem alárendeltek a “Emergency Planning and Community Right-to-Know Act”-nak, azaz a Vészhelyzet Tervezés és Közösségek Joga az Információhoz - törvénynek. 
• Teljes körű a titkolózás a TTIP-t övező tárgyalásokat illetően.  
• Az Egyesült Királyság kormánya egy olyan törvénytervezetet igyekszik átverni a törvényhozáson, mely megengedné a frackingben érdekelt vállalatoknak, hogy "bármilyen anyagot" elhelyezhessenek és ott is hagyhassanak az emberek otthonai alatt. Így a visszamaradó repesztőfolyadékot is szabadon visszapumpálhatnák a mély talajba, ami veszélyezteti a talajvizet, így kiszolgáltatva a lakosságot annak, hogy a cég elszennyezheti a talajvizet.

Ezzel a "törvénytervezettel" ellehetetleníthetnék a magánszemélyeket, hogy környezeti hatásokra hivatkozva tiltsák meg földjükön a kitermelést. A megkérdezettek 99 százaléka nem támogatja az ötletet. Angliában ráadásul fel vannak hatalmazva a befektetők arra is, hogy akár közvetlenül a lakóházak mellé telepítsenek fúrótornyokat.

Nem kellenek hozzá oroszok, hogy ez ellenszenvet váltson ki az átlagpolgárban.

• A George W. Bush kormányzata által aláírt törvény, mely kivételt tesz a palagázkitermelő vállalatokkal, és kívül helyezi Őket a Tiszta Víz Törvény kötelezettségei alól. E törvény szerint tilos szándékosan elszennyezni, elmérgezni a talajt, a levegőt és a vizeket. Ez később Halliburton kiskapu néven vonult be a történelembe és Dick Cheney alelnök jelentős szerepet töltött be a megszületésében. Egykor Dick Cheney a Halliburton, egy olajmezőket kiszolgáló transznacionális vállalat igazgatósági elnöke és vezérigazgatója volt.

• 2014 januárjában robbant a bomba.

Pennsylvaniában 243 esetet hoztak nyilvánosságra, ahol bizonyítottan elszennyeződött a víz, viszont addig nem voltak hajlandóak felfedni ezt, amíg néhány hírszolgáltató perre nem ment a hatóságokkal az Információszabadsági Törvény nevében. Végül elismerték azt, hogy panaszok százai érkeztek hozzájuk, azonban erről nem tájékoztatták a lakosságot.

Pennsylvania csak csepp a tengerben, Új-Mexikóban 421 alkalommal történt hasonló eset és Nyugat-Virginiában is számos alkalommal igazolódtak a lakossági aggodalmak.

Számos fúrótorony közeli háztartásban a fúrt kutak vize belobban a vízzárórétegbe beszivárgott metán miatt. Jellemző, hogy ilyen jelenségről soha nem esett szó a palagáz-forradalom előtt az interneten, pennsylvaniai vizsgálatok szerint számos fúrótorony közelében bizonyítottan hatszoros a víz metántartalma, akadtak azonban olyan orgánumok, amelyek ezt a jelenséget hoaxnak(álhír) vagy természetes eredetűnek igyekeztek beállítani, elhallgatva a fenti adatokat. A többi érintett államból is beszédes videókat találhatunk a videomegosztókon.

• A Részvényesek és média című palagázipari üzletemberek összejövetelén készült hangfelvétel bizonyítja, hogy Pennsylvania területén tapasztalt veterán lélektani hadviselőket (psyops) alkalmaztak az elégedetlenkedő lakosok "lázadásának" kezelésére. A felvételeket az Earthworks zöld szervezet aktivistája készítette és juttatta el az CNBC-hez. A hangrögzítő készüléket a kitűzött névkártya rejtette. (Kíváncsi lennék, mit szól mindehhez Victor Ponta?)

• Újabb bizonyítékként az Exxon 2014. december 23-án elnyerte méltó büntetését, amiért "építési hibákból” adódóan elszennyezte Nyugat-Virginia vizeit. Ezzel az EPA-nak (Environmental Protection Agency) sikerült megkerülni a Halliburton kiskaput. Persze a 2,3 millió dollár egy ilyen cégnek a mellényzsebéből is kihúzható, viszont rossz hír azoknak az ipari lobbistáknak, akik váltig állítják, hogy ők nem veszélyeztetik a környezetet.

• Kerestem, de sajnos nem találtam a New York Timesban cikket, ami bemutatná az amúgy is folyamatos vízhiánnyal küzdő Kalifornia államban történt szomorú "balesetet", mely során mintegy 3 millió gallon(ez New York város három napi teljes vízellátásának megfelelő mennyiség) repesztésre használt visszamaradt toxikus folyadékot fecskendeztek vissza illegálisan a talajba, épp az állam egyik legnagyobb, Közép-kaliforniai vízzáró rétege alá.

Miután az esetre fény derült, az EPA (Environmental Protection Agency) kivizsgáltatta az esetet, és kiderült, hogy 11 palagázkitermelő helyszínből 9 egyenesen a vízzárórétegekbe pumpálta a mérgező folyadékot, elszennyezve ezzel az ott lakó kaliforniaiak ivóvizét örökre.

brine visszafecskendezésére használt kilenc kút egyike látható Bakersfield közelében.

Természetesen a vizsgálati eredmények lesújtóak, minden érintett víznyerőhely arzént, arzénszármazékokat és talliumot, azaz rákkeltő, idegrendszer-károsító, és patkányölő anyagokat tartalmaz. Ezért az nem használható többé emberi fogyasztásra, vagy mezőgazdasági célokra.

A Central Walley, Central Coast, és Sacramento Walley egyébként méltán híres borvidékek, egy emberként utasítják el a környezetrombolást.

•  Külön veszem, mert külön említést érdemel az a hatalmas vízmennyiség, melyet egy-egy palagázkút működtetése igényel.150000 gallon(1 gallon= 3,785 liter) vizet használnak naponta minden egyes kút működtetéséhez, miközben - többek között - Kaliforniát sosem látott szárazság sújtja. Ez a víz már nem fog megtisztulni. A visszafecskendezett víz, örökre szennyezetten marad a föld alatt.
• A kitermelés következtében kipattanó földrengésekre már tudományos bizonyíték van: Oklahoma állam területén a fracking megkezdése óta eltelt 4 év alatt 12 ezer rengést, az azt megelőző negyven évben mindössze 1800-at regisztráltak. Ez ijesztő. Észak-Amerika növekvő számú földrengéseiről is nagyban tehet a technológia. Míg a hidraulikus repesztés elterjedése előtt évről évre aránylag állandó volt a szeizmikus aktivitás, addig újabban láthatóan elszabadult ez a szám. Oklahomában 1970-től 1979-ig kevesebb mint 200, 1980 és 1989 között 530, 1990 és 1999 között 789, a következő évtizedben 359 földrengés volt, majd a 2010-es évben egy év alatt 1062, ekkor kezdődött a palagázkitermelés. 2011-től rendre 1544, 1029, 2851 és 5324, ez utóbbi szám még növekszik. 

• A palagáz-forradalom által egyik leginkább érintett Pennsylvania állam környezeti hatás díjat vetett ki a területén működő cégek tevékenységére. Ez a 2012-es 13. rendelkezés. Ez a pénz egy alapba folyik be, az alap azt a célt szolgálja, hogy az esetlegesen fellépő negatív környezeti hatások kezelését fedezze. A befolyó pénz hatvan százaléka azokhoz a városi hatóságokhoz kerül, akiknek a területén a bányászat zajlik, a többi a kitermelést szabályozó, és zöld programokat megvalósító állami intézményekhez kerül. A bevétel egy része alapítványok számláján landol, melyek aztán vállalják az elszennyezett területek rendbetételét (Hazardous Sites Cleanup Fund), vagy az Environmental Stewardship Fund, és hasonló szervezetek részesednek belőle. Persze felvetődik a kérdés, hogy mit kezdenek a pénzzel, ha nincs többé tiszta ivóvíz? Másrészt épp a civil környezetvédők voltak eddig is azok, akik a tehetetlen állami hivatalokkal szemben képesek voltak valamit letenni az asztalra, most mégis pont az állami szféra kap még több pénzt. Az állami ügynökségek titkolóztak, tiltották az orvosoknak a betegeik felé történő őszinte tájékoztatást, mitől lesz jobb, ha bármelyikük még több pénzt kap a palagázipartól? Picit olyan ez, hogy ha valamit nem tudsz megakadályozni, állj az élére, és térítsd el, ártalmatlanítsd.
• 2014 októberében a pennsylvaniai orvosok, egészségügyi döntéshozók és nővérek éltek panasszal az állam felé, hogy vizsgálják ki az Egészségügyi Hivatal nekik címzett kérését, mely szerint nem beszélhetnek a hozzájuk forduló helyi lakosoknak egészségügyi problémáik okairól, amennyiben azok a hidraulikus repesztéssel hozhatók összefüggésbe.
• 2014 április végén egy texasi család 3 millió dolláros pert nyert az Aruba Petroleum (oil and gas production company) cég ellen. Az azelőtt egészséges borjat ellő tehenük törpe utódot ellett. A családban mindenkit különféle testi panaszokkal kezeltek az enyhébb tünetektől az arcbénulásig. A család gyermekének orrvérzései és furcsa perifériás látászavarai voltak, az anyának kiütések és légúti problémák, hányinger és koordinációs zavarok, vakító fejfájás, szédülés, nyirokcsomók duzzanata, botladozás, a Bell-féle arcbénulás tünetei léptek fel. A cég még csak nem is válaszolt a megkeresésekre, így a bíróságon született végül komoly precedens értékű döntés. A família otthona körül mintegy hatvan palagázkút üzemel, a legközelebbi alig kétszázötven méterre helyezkedik el tőlük.
• Ellsworth 2013-ban publikált eredményeinek nagyon fontos tanulsága, hogy a repesztőkutak után visszamaradt mélybe vezető csövek hiába vannak leszigetelve és cementtel megerősítve, ha azok nem képesek ellenállni egy későbbi időpontban esetlegesen bekövetkező földrengés okozta talajelmozdulás hatásainak, így akár évekkel a kitermelés után is elkezdhetnek szivárogni. Mindez annak fényében, hogy egyrészt máig nem tudhatjuk, hogy pontosan mi is zajlik ott a föld mélyében, ahová a visszamaradt folyadékot pumpálják, másrészt a fracking önmagában is bizonyítottan megsokszorozza a rengések számát, igen vészjósló azokra a közösségekre nézve, akik érintettek a kitermelésben. A tanulmányban közölt táblázatból jól látszik, ha több a befecskendezett anyag, akkor nagyobb a lehetséges földrengések magnitúdója is. Rövidlátó ez a hozzáállás egyébként is: a Földön folyamatos a lemeztektonikai mozgás és csak idő kérdése, hogy mikor, és hol törnek el ezek a csövek.
• 2014. június 28-án Ohióban, a már említett Halliburton cég számos, repesztőterületen parkoló tartálykocsija felrobbant és elszennyezte az Ohio mellékfolyóját. Az Ohio számtalan helyi lakos ivóvízforrása volt, a baleset után mintegy 70000 hal pusztult el. Az EPA egy hétig nem tájékoztatta a helyi lakosokat a víz állapotáról mert "nem ismerték a folyóba ömlött anyag összetételét". Mint arra még az esetet évekkel megelőzően fény derült, a palagázkitermelő vállalatokat számos államban egyáltalán nem, vagy csak részben kötelezi törvény a tevékenységük során használt vegyszereik összetételének feltárására. Az akkori vizsgálat (NRDC analízis) megkondította a vészharangot, mégsem történt semmi a balesetet megelőzően a hiányos szabályozás megváltoztatásáért.

• A nagyvállalatok befolyásolják a közvéleményt: Santa Barbara, Kalifornia városa egyik napról a másikra az üzlet és a nagypolitika harapófogójában találta magát, mikor a helyi lakosok úgy döntöttek, népszavazással döntik el, hogy városukban ne lehessen többé hidraulikus repesztéssel palagázt bányászni. A Kaliforniaiak az energiafüggetlenségért, amely egy pro-fracking csoport 7,7 millió dollárt kapott a kampányára az energiaipartól. Ennek ellenére a kaliforniaiak megszavazták a tiltást. A Chevron volt a fő adakozó, 2,6 millióval, az Occidental petroleum és Aera Energy 2 milliót, az Exxon 300000 dollárt dobott össze (Remélem,Victor Ponta is olvassa). A másik oldalon a környezetért aggódó embereket találjuk. Nekik összesen 284000 dollárt sikerült összegyűjteni a kampányuk finanszírozására, mindezt kisebb adományokból összegereblyézve.
• Gag Order (titoktartási kötelezettség egy életen át) annak a pennsylvaniai családnak, beleértve kiskorú gyermeküket, akiket el kellett költöztetni otthonukból, mert elszennyeződött a vizük. A 750000 dolláros megállapodás keretein belül az új otthon fejében élethosszig tartó hallgatási kötelezettséget kellett kötniük a Range Resources-szal.
• A repesztőanyaghoz használt frac sand (kristályos szilícium-dioxid ) bányászata Iowa, Minnesota, és Wisconsin államban külön említést érdemel. Az érintett területeken élő lakosok számos esetben szilikózis tüneteivel kerülnek orvoshoz. Eddigi békés otthonuk, mely egykor zöldellő rétekkel volt tarkított, most egy bányászati területté vált, ahol az addig természetes víztisztítóként szolgáló hegyeket "tövestül" szállítják el. Majd visszaállítják a talajt, ami viszont már csak kinézetre az, aminek látszik, mert mezőgazdaságra (és természetes víztisztítónak) már nem alkalmas
• Ingatlanárak és lakókörnyezet: Az ingatlanárak a szennyezett talajvíz, a folyamatos stresszhatás, az elrongálódó utak és az egészségügyi hatások miatt a töredékükre zuhannak. Az itt lakók otthonának környezete többé nem nyújt megnyugvást a mindennapok rohanása után, az ipar szűklátókörűsége tönkretette életüket.

A cikk 2014. december 29-én jelent meg a Macskapásztor blogon