2016. augusztus 29., hétfő

Zöldnáci veszély az Ilona-völgyében

fotó: Egyed Ufó Zoltán
Az Ilona-völgyi törpe vízierőmű megépítése ellen síkraszálló szűkebb csoportunkkal kapcsolatosan elhangzott érdekes kifejezésre lettem figyelmes Lénárd Andrásnak, a „zigazi csíki sör” gyártójának tolmácsolásában egy a Háromszék napilapban 2016. augusztus 27-én, szombaton megjelent, Csinta Samu által készített interjúban. A kicsit homályos hátterű amerikai kalandozásait követően a zöldenergetikai bizniszben fellángoló, majd a székely bicskás-pityókás hazafias érzelmeket csíkszentsimoni sörével és heinekenes perpatvarával megbirizgáló, igencsak ellentmondásos megítélésű csíki vállalkozó, Csinta Samu kérdésére, miszerint miért fordított hátat egy ilyen prosperáló üzletágnak, a következőket mondja:

„– Nem utolsósorban azért, mert a művelet hiába számít zöldenergia-termelésnek, egy idő után „környezetromboló” lett belőlem. Tüntetéssorozat robbant ki ugyanis a Homoród-mentén, a Szép Ilona-völgyben tervezett erőmű építése ellen... ()… Ezt a félelmet igyekeztek meglovagolni valakik, ellenállásra biztatták az ott lakókat, a kezdeményezést pedig azonnal felkarolták a „zöldnácik”… ()… Olyan projektet kellett abbahagynom – remélem, csak időlegesen –, amely biztosította volna Székelyföld energetikai függetlenségét. Talán ezért…”

Miután ilyen szépen megtiszteltek és zöldnácinak neveztek bennünket, gondoltam, picit körbejárom a fogalmat. Hát mit mondjak, érdekes következtetésekre jutottam. A Wikipédián a következő szócikk szerepel a nácizmus kapcsán:

„A nemzetiszocializmus (németül Nationalsozialismus), vagy nácizmus elsősorban az Adolf Hitler vezette Nemzetszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) ideológiájára, illetve Németország 1933 és 1945 közötti Hitler-kormány időszakának politikájára, gyakorlatára utal. A két világháború közötti időszak és a második világháború korszakának szélsőjobboldali ideológiái közé sorolható, az olasz fasizmussal együtt a nemzetközi fasizmus egy változata. Ideológiájának fő jellemzői a pángermán sovinizmus, rasszizmus, és antiszemitizmus, kiindulópontja a szociáldarwinizmus volt, az az elképzelés, miszerint az emberi fajok közötti versenyben a legrátermettebbnek kell fennmaradnia, a többieknek pusztulás vagy alávetettség a sorsa. A germánokat, az úgynevezett északi fajt tekintették a legtisztább árja fajnak, amely uralkodásra hivatott. A nácizmus fő ellenfelének a kommunizmust tekintették, de szavakban elutasították a kapitalizmust is, egyfajta harmadik utat hirdetve, de a gyakorlatban határozottan védve a („fajilag” megfelelő kezekben lévő) magántulajdont és a német nagytőke érdekeit.”

Ha ehhez hozzárendeljük a zöld jelzőt és az amögött rejlő tartalmat, akkor – olvasatom szerint – a következőket teszi egy zöldnáci Homoródfürdőn: kinevezi minden népek fő természetvédő fajának a kicsioláhfalvi és a nagyhomoródmenti népeket; kikergeti a faluból és a kaluberpapok szájára adja a volt kápolnási pártitkárt, mert eldobott egy szivarcsikket; kikiáltja az állatok vezető fajának az Ilona-völgyi sügérek, kárászok, rákok és minden halpopuláció közösségét, különös figyelmet szentelve a botos kölöntének, a Petényi-márnának és a kőfúró csíknak; segíti a fő megyebíró székely mozgalmát, így a több pénzért kevesebb aszfalt törvénye máris hathatósan megerősíti a környék zöldnáci mozgalmát; a Lobogó Panzió versus természet bajnokságban a Benedek Lukács – kárpáti barnamedve párharcban ez utóbbi pártjára áll, ugyanakkor titokban leteremti a medvét, mert az veszélyezteti a fő megyebíró bizniszeit; természetbarát módon hagyja összeomlani az összes harmincas években épült villát, ennek kegyeleterősítő szerepe is van, hiszen több ilyen épületben tanyáztak német katonák a második világháború ideje alatt; elkergeti az Ilona-völgyébe tévedő zsidó embert, mert az fekete kalapjával irritálja a völgy szúnyogpopulációját; a kiöregedett víztisztító állomás mellett tüntetéseket szervez Homoródfürdő energetikai függetlensége ellen, mivel komája az Electrica-nál dolgozik. A felsoroltakon kívül a homoródi zöldnáci nem jóborvizet, hanem zigazi csíkit iszik, mert az nemheineken eredetiszékely, világbajnok drónon érkezik, környezetbarát, alig kapni, és még csak azétt es. Ámen.

Z. Nagy István

előzmények
http://www.3szek.ro/load/cikk/94631/a_szekely_%E2%80%9Evilagrendszer%E2%80%9D_beszallitoja_lenard_andras_vallalkozoval_az_igazi_csiki_sorrol_es_davidnak_goliattal_valo_harcarol

2016. augusztus 22., hétfő

Írj alá egy petíciót!

http://www.wearepowershift.org/blogs/24-hours-800000-petitions-and-1-pipeline
   önkéntesek cipelik a különféle civilszervezetek által gyűjtött aláírásokat

(Frissítve 18:37)

Szeretek horoggal olvasni, így, ami megtetszik, egyszerűen elkölcsönzöm. Nehéz ellenállni, ha az aktivizmusról találok ilyen szép gondolatokat: „Az aktivizmus a lakbért, amit a bolygónk lakójaként fizetek.” Ezt Alice Walker írja.  Egyszer talán beleásom magam Alice munkásságába, de addig is, itt van pár frissen halászott gondolat.

„Fekete lován száguld a baj/Lovon jött gyalog távozik”
Erdőzni fogunk újra és még mindig. Nehéz téma és még nehezebb kikerülni. Ránk szakadt a probléma, mint a búbánat, mert az orrunk alá épült egy fenyővágóhíd. Valamit kezdenünk kellett vele és három éve egyebet sem teszünk, minthogy minden eszközt mozgósítunk a változás érdekében. Lelkes kárörvendők írják, hogy már annyi ideje rágódunk a problémán és lám, alig van eredmény. Csak remélni tudom, hogy saját eredményeik elismerésében nagyvonalúbbak, mert nehéz lehet úgy élni az életet, hogy csupa kudarcnak látják. Még vannak erdeink, még nincs veszve az ügy.

"De az a minimum, hogy ha kiáll valaki és kiabál, akkor álljunk mellé" 
Nagyon sok petíciót írok alá, talán már a világ minden részén tiltakoztam valami borzalom ellen, az állatmészárlásoktól, az erdőirtásokon át a mérgező bányákig és ez alig napi pár percembe került. Valószínűleg soha nem jutok el a világ azon pontjaira, ahol többek közt az én aláírásom is segített valami szörnyűség leállításában, de örülök, hogy ennyit megtettem.

A petíció a legegyszerűbb és legkényelmesebb tiltakozási forma. Aki nem hiszi, menjen és tartsa a molinót szeles időben egy tüntetésen. A tüntetéseken láthattuk egymás arcát, a petícióknál nem látjuk egymást, de virtuálisan odaállunk a petícióindító mellé. Nagyon jó látni, mikor egyre többen és többen aláírnak egy petíciót. Volt petíció a rétyi Schweighofer fűrészüzem ellen és több mint hétezren írták alá, lényegében ez volt az első helyi erdővédő petíció. Hihetetlenül jó érzés, mikor már nem csak pár ember kiabál, hanem ezrek gyűlnek köré. Ez nagyon szép eredmény volt. Nem minden petíciót követ azonnali siker, de ez még nem ok arra, hogy lemondjunk a petíciókról. Próbálkozni kell, újra és újra, mert a baj lovon jön és gyalog távozik. ”Ezek iszonyú fontos visszajelzések tudnak lenni a politikai/vállalati döntéshozók számára – ilyenkor jelzi a társadalom, hogy bár csendben van, de lát és figyel. Sőt meg is szólal.”

Vannak vezetők, akiket könnyebb meggyőzni és vannak, akik makacsabbak. Most a makacsoknak kell megmutatni, hogy ideje változtatni.

Az a tény, hogy három nagy környezetvédelmi szervezet, a Greenpeace Romania, az Agent Green, a WWF Romania és több kisebb zöld szervezet is a romániai erdők védelméért kampányol, azt jelenti, hogy a probléma kikerülhetetlen és az idő sürget.

Úgy gondolom, hogy nagyon sok munkát fektettünk abba, hogy végre változás történjen. Ebben szükség volt mindenkire, aki az ügy mellé állt. Nagyon jó dolog  zöld csoporthoz tartozni, rengeteg információt megoszthatunk és a szociális oldalakon gyorsan megy a mozgósítás, az összes erdős tüntetést is ezeken az oldalakon szerveztük.

E pillanatban az öreg és az érintetlen erdők feltérképezése és felmérése zajlik, hogy megvédhessük őket. Tavaly még a Retyezát Nemzeti Parkból származó fákból készült pellet a Holzindustrie Schweighofer szászsebesi gyárában, a fenyővágóhíd idősebb másában.
Most kell nyomást gyakorolni, hogy ezek az erdők megmeneküljenek a láncfűrészektől, mert még van mit megmenteni.

Szánj rá öt percet és írj alá egy petíciót!

A WWF  érintetlen erdők kampányáról
A WWF 2012-ben megállapította, hogy az érintetlen erdők 80%-a semmilyen védelemben nem részesül – mondta Csibi Magor, a WWF Románia igazgatója. http://think.transindex.ro/?hir=81

Az érintetlen erdőkről, és a Greenpeace most zajló erdőmentő táboráról:
"Az eddig talált legnagyobb fa egy fenyőfa volt, aminek az átmérője 95 cm. A magassági rekorder szintén egy fenyő, ami egészen pontosan 42,2 méter magas."
"Vihar volt a Greenpeace Romania erdőmentő állomásán a Fogarasi-havasokban. A bázison tizenegy ország önkéntesei dolgoznak, hogy felmérjék az Argeș (Argyas) folyó völgyében található őserdő fáit.
Magyar önkéntes is segít a fakataszter elkészítésében! Ezt írta Eszter:
„Éjjel szétverte a sátrainkat az eső, és átmenetileg hajléktalanná váltunk. Iszonyúan hideg volt. Én egy padon töltöttem az éjszakát nagykabátban, teljesen ébren. Ettől eltekintve nagyon szuper az egész, és jó a hangulat! Több csoportban dolgozunk: vannak, akik meghatározzák a fák fajtáját és lemérik az átmérőjüket, egy másik csapat a magasságot méri, és vannak, akik térképeznek. Én az elsőben dolgozom. Mi reggel elindulunk, és egész nap meredek, szűz hegyoldalakon mászunk fel-le. Nagyon vastag az avarréteg, ami megkönnyíti a mozgást, de sok helyre még így sem egyszerű feljutni. Délután visszajövünk, vacsorázunk (a kaja iszonyú jó), és ha nem esik, akkor úszunk egyet a tóban. Medvét én nem láttam eddig, de a többiek igen!”
Egy másik blogbejegyzés a témáról itt:

2016. augusztus 4., csütörtök

Az állam a természet első számú ellensége Romániában (folytatás)

Foto © AGENT GREEN / Gabriel Paun
Interjú Gabriel Păunnal, az EurNatur 2016-os díjazottjával. Az EuroNatur Alapítvány eddigi díjazottjai között megtaláljuk Charles herceget, Nelson Mandelát és Mihail Gorbacsovot is.
A díj kihirdetése alkalmából Gabriel Păun interjút adott a România Curată (továbbiakban R.C.) portálnak

Gabriel PăunA legfájdalmasabb vereség az volt, mikor az egész kormány megengedte Traian Băsescunak, hogy aszfaltozott országutat vágjon a Retyezát és Domogled (ford.megj. Domogled-Cserna Nemzeti Park) nemzeti parkokba. Mindent kivágtak, ami az útjukba állt, hogy kielégítsék egy olyan tudatlan eszelős étvágyát, amilyen az akkori elnöknek volt és mindezt mindenféle környezetvédelmi engedély és jóváhagyás nélkül tették. Akkor elkaptuk és a munkálatokat felfüggesztették. 2007-ben kimentem az elhagyott építőtelepre és azt láttam, hogy újra teljes gőzzel dolgoznak. Akkor tényleg bőgtem, de médiaharcokkal, jogi és tudományos érvekkel sikerült megfékezni. Az út Câmpușelnél állt meg a Domogled Nemzeti Park szájánál, miután a Retyezát Nemzeti Parkból kivágtak 3,2 kilométert. Băsescu büntetlenül megúszta, ahogy azok is, akik eltussolták megalomániáját. Még a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék sem büntette meg, pedig odáig jutott az ügy. Ilyen tekintetben elmaradott ország vagyunk és tisztán látszik, hogy az állam a természet első számú ellensége.

R.C.: Téged arról a veszélyes akciódról ismernek, mikor lefilmezted egy Retyezát Nemzeti Parkból származó illegális faszállítmány teljes útját, és azt, ahogy bemegy a Holzindustrie Schweighofer szászsebesi üzemének kapuján. Milyen hatása volt az akciódnak és mit gondolsz arról, ahogy a román állam kezeli azt a diszkrecionális hatalmat (kb. annyi hatalom, amennyit csak akar), aminek a Schweighofer örvend?
Gabriel Păun: Azt hiszem az állam rosszul kezeli a Schweighofer problémát. Elkapták 165.000 m³ illegális fával, az ügy a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatósághoz került és most nagy a csend. Minden egy érintetlen természetvédelmi parkból származó szállítmánnyal kezdődött, amit a Retyezát Nemzeti Parktól egészen a Schweighofer üzem kapujáig követtem, majd tovább az ausztriai Spar üzletig, ami Schweighofer romániai gyártású brikettjét árulta. Megrugdostak, lefújtak borsspréhvel- jutott belőle az orromba, szájamba, szemembe-, míg kiderítettem az igazságot és most a parlament újra alszik. Hogy juthatunk el a következő kriminális vállalathoz, ha még ezt az egyet sem tudjuk a jó útra terelni?

R.C.: Mi volt a legveszélyesebb akció, amiben részt vettél?
Gabriel Păun: A legveszélyesebb romániai akció Fehérvízen volt, akkor fordult elő egyetlenegyszer, hogy felkészületlenül fogtam a nyomozáshoz. Átutazóban voltam, az akció előtti estén felismert egy csoport helyi aktivista és megkértek, menjünk ki, hogy megmutassák nekem, mi zajlik Fehérvízen. Nem szoktam így dolgozni, de kivételt tettem és elmentünk. Már vártak minket és szétvertek. Alig úsztam meg élve, és ez is csak azért sikerült, mert az aktivisták elkeseredett menekülési kísérlete során az egyik támadót baleset érte. Így sikerült elszaladnom, pedig betörték a fejem és az ujjaim meg a bordáim is eltörték. Az ügyet azóta sem zárták le és a támadók továbbra is szabadlábon vannak. Újra elmondom, hogy ilyen szempontból rozoga hivatalokkal megvert ország vagyunk.

R.C.:  Mit gondolsz, milyen a romániaiak szívverése? Jobban dobog a szívük a természetért, mint 5 évvel ezelőtt?
Gabriel PăunMa egyre több természetszerető ember csatlakozik hozzánk, hogy megmutassák: Románia nem menthetetlen, a miénk és nem a politikusoké, meg a mohó vállalatoké. Alapvetően nemes és fontos a harcunk, amellyel egy számunkra fontos, harmonikus jövőt akarunk megteremteni az ember és más élőlények számára.
Mindannyian veszélyben vagyunk, a levegő belélegezhetetlen, az víz egyre szennyezettebb, a termőföldet meg telenyomjuk műtrágyákkal és növényvédő szerekkel. Van munka bőven, de eredmény csak akkor lesz, ha az emberek megmutatják, hogy fontos nekik az ügy, kevesebbet fogyasztanak, és tiszta, ambiciózusabb vezetőket választanak, akik megtisztítják ezt a leprarendszert.

A cikk első része

...

A cikk forrása http://www.romaniacurata.ro/statul-este-dusmanul-nr-1-al-naturii-in-romania-interviu-cu-gabriel-paun-castigator-al-premiului-euronatur-2016-distinctia-le-a-mai-fost-acordata-printului-charles-lui-nelson-ma/


2010-ben készült felvétel az Agent Green akciójáról


tiltakozás 2009-ben, lezárták az utat Câmpuşelnél
További cikkek az Agent Green és Gabriel Păun: munkásságáról  magyarul

Agent Green: Letarolták a Retyezátot: http://regithink.transindex.ro/?p=42995
Országút a Retyezáton: http://regithink.transindex.ro/?p=28155
Gabriel Paun a környezetvédelem fenegyereke: http://bozsiakcio.blogspot.ro/2016/01/gabriel-paun-kornyezetvedelem.html

2016. augusztus 1., hétfő

Az állam a természet első számú ellensége Romániában

http://www.romaniacurata.ro/
Interjú Gabriel Păunnal, az EurNatur 2016-os díjazottjával. Az EuroNatur Alapítvány eddigi díjazottjai között megtaláljuk Charles herceget, Nelson Mandelát és Mihail Gorbacsovot is.

Ezen a hétvégén Gabriel Păun, az Agent Green aktivistája elnyerte az EuroNatur Alapítvány EuroNatur 2016 díját. Az EuroNatur eddigi díjazottjai között megtaláljuk Charles herceget, Nelson Mandelát, Mihail Gorbacsovot, dr. Ernst Paul Dörflert, prof. dr. Klaus Töpfert, dr. Hans Bibelriethert, vagy Jonathan Franzen, amerikai írót. A díjátadó ünnepség októberben lesz. Gabriel Păun a „Băsescu útjának” nevezett országút lezárása idején lett ismert Romániában, az A66-os országútról van szó, amely a Retyezát és Domogled (ford.megj. Domogled-Cserna Nemzeti Park)nemzeti parkokat szeli át. A Gabriel Păunról készült videót, amin egy illegális farakomány útját követte végig a Retyezát Nemzeti Parktól a szászsebesi Schweighofer üzem kapujáig, ahol megverték, több százezren látták és 2015-ben ez a videó is a romániai erdők védelmében mozgósított. A legsúlyosabb pillanatot azonban tavaly májusban élte át a Dinoszauruszok Geoparkjában, ahol egy csoport helyi aktivistával Fehérvízre látogatott, egy tervezett törpe vízerőműhöz, aminek természetromboló voltáról a România Curată portál is írt. Ott a vízerőmű-projekt vezetője és több alkalmazottja megtámadta őket, alig szabadultak élve. A videofelvétel és a szemtanúk vallomásának dacára, a bűnügyi iratcsomó még mindig az ügyészek asztalán hever.
„Nincs Gabriel Păunhoz fogható a Románia utolsó érintetlen erdőinek megvédéséért folytatott harcban, amiért minden lehető erőfeszítést megtesz. Ezek az erdők évszázadokon át érintetlenek maradtak és a kontinensünk legfontosabb természeti kincsének számítanak.” írja Christel Schroeder az EuroNatur-díj elnöke, abban a sajtóközleményben, ami az Agent Green alapítójának adott díjat kísérte. A sajtóközleményben a EuroNatur kiemelte, hogy bár Romániában van az európai érintetlen erdők 60%-a (Oroszország kivételével), az utolsó évtizedben nagy területeken pusztították (többnyire illegális kitermeléssel)ezt a több mint 6000 éves erdei ökoszisztémát, a kitermelt fát pedig több mint 70 országba exportálták. Az EuroNatur felhívja a figyelmet, hogy a romániai környezetvédelmi hatóságok nem alkalmazzák megfelelően a törvényt a több évszázados erdők esetén.

A díj kihirdetése alkalmából Gabriel Păun interjút adott a România Curată (továbbiakban R.C.) portálnak

R.C.: Gabi, mi a reakciód a hírre?
Gabriel Păun: Ez a díj keserédes érzelmeket ébreszt bennem. Örülök, mert látom, hogy messziről jött emberek, akiknek semmi érdeke nem fűződik hozzá, látják és fontosnak tartják Európa ezen egyedi kincseit, a tulajdonunkban lévő hatalmas érintetlen erdőségeket. Bánatos vagyok, amiért ilyen díjakra van szükség ahhoz, hogy rádöbbenjünk, országunkban a kormány, ami lehet technokrata vagy más, nem érti és nem óhajtja megfelelően megőrizni a természetet. Ez a díj annak a több millió romániainak szól, akik szeretik az erdőket, akik szeretnének tenni az erdőkért, akár úgy, hogy a facebook-on lájkolnak, vagy a 112-es számot hívják, hogy egy faszállítmány törvényességét ellenőrizzék, vagy pénzt adományoznak, és azoknak, akik szeretnének tenni valamit és akik még nem törték meg a jeget.

R.C.:  Honnan benned ez az eltökéltség, hogy mindenféle környezetvédelemmel kapcsolatos gazemberség és visszaélés mélyére áss, amik legtöbbször az állam hivatalnokainak jóváhagyásával, vagy azok tágrazárt szemei előtt zajlanak?
Gabriel Păun:  A természetszeretet szenvedélyével születtem. Ez tanítást és tapasztalatot feltételezett, hogy olyan pozitív változásokat érjünk el, amelyekre a megsebzett vagy érintetlen természetnek szüksége van. Mindig is a természet részének éreztem magam, és rájöttem, hogy sok embertársam elveszítette ezt a kapcsolatot. A Föld bolygóval való kapcsolatnak a hiánya, azé a bolygóé, ami minden szükséges erőforrással ellát minket,  az emberiség és más fajok fokozatos eltűnéséhez vezet, de mindez nem békében fog végbemenni, hanem háború, szenvedés és pusztaság közepette. Elutasítom ezt a véget és nem veszem figyelembe azokat, akik szerint szélmalmokkal harcolok.

C.R.: Jó, de miként kezdted?
Gabriel Păun: Az első szenvedélyem a biodiverzitás és a klíma tudományos kutatása volt. Ötéves koromban már kívülről tudtam a földrajzi Atlaszt és nem hagytam ki egyetlen időjárásjelentést sem. Akkoriban az apám elvitt a Keresztényhavasra, ahol farkasokat hallottam üvölteni. Mindig úgy éreztem, egy vagyok közülük. A mai napig úgy érzem.
Ez a tapasztalat után lehetőségem nyílt repülővel utazni és onnan fentről néztem le a Földre, azt láttam, hogy a Föld nagyrésze az utolsó részletig az ember kedvére van berendezve. Túl kevés maradt a többi több ezer fajnak, amik vadonmenedékekben zsúfolódnak össze. Úgy döntöttem, hogy felhasználom ennek a repülésnek a tapasztalatát és más kutatók tudását, hogy a frontvonalban harcolhassak, hogy megvédhessem ezeket az utolsó menedékeket, amiket egyre inkább ellepnek az emberek. Nagyon körültekintően terveztem meg az utam. Természettudományokat tanultam, és több mint 15 éve csak civil szervezeteknél dolgozom. A függetlenség alapvető dolog számomra. Senki sem befolyásolt és soha nem közeledtem politikai párthoz vagy nagyvállalathoz. A kampányok művészetét a Greenpeacenél tanultam, a legjobb iskola volt akkoriban.

C.R. Melyek azok a pillanatok, amik munkád során lelkileg leginkább feltöltenek?
Gabriel Păun:  A kampánynak azon a fordulópontján érzem magam a legjobban, mikor az ellenfél, akár egy cég, akár az állam, abba a nevetséges helyzetbe kerül, hogy tagadja ostoba tettét, miközben mindenki látja a pusztítást és a közelgő pusztulást. Ez arra készteti az embereket, hogy összefogjanak és együtt harcoljanak. Attól a pillanattól kezdve már nem vagyok egyedül, akkor a harc mindenki harca lesz, akkor már lehetőségünk van a nyerésre. A vereség pokolian fáj. Fuldokolva zokogsz, majd átgondolod hol hibáztál és hol kezdhetnéd újra még nagyobb lendülettel. Mint az ANAP esetében (Agentia Nationala pentru Arii Protejate, Védett Területek Országos Ügynöksége, újabban ANANP). 2007 óta harcolok azért, hogy létrehozzák. 2008-ban elásták. 2015-ben újra terítékre került. Kevésen múlt, hogy megszabaduljunk a Romsilva (Országos Erdőgazdálkodási Hivatal) láncfűrészeitől, mert a törvény átment a szenátuson. Majd jöttek ezek az áltechnokraták a Romsilvás kapcsolataikkal, olyanok, akik szakmai életében szerződéses kapcsolatuk volt a Romsilvával, akiknek semmi köze a védelemhez. Ezek a maffiózok majd nem fognak jól aludni, mert tudják, hogy nincs igazuk és ha pillanatnyilag ők győztek is, ígérem, hogy megfordítjuk az állást.

...
Folytatjuk