Dana Vlad: Vannak megoldások, ha hasonló eset történik, és ideális esetben elaltatják, közbe lehet lépni? Tudnak önök, vagy más szervezet segíteni?
Csibi Magor: A megoldást a környezetvédelmi miniszter jelentette be, mikor azt mondta, hogy létrehozzák a SUAS-t (Vadállományfelügyeleti Intervenciós Szolgálat). Jelenleg vannak olyan helyek, ahol vannak szakértők, de míg Bereczky Leonardo a Hagymás-hegységből Szebenbe ér, hogy elaltassa, az sok idő, ezért van szükség a SUAS-ra, ahhoz, hogy ha felhívjuk a 112-őt, akkor legyen garancia arra, hogy mondjuk 10 órán belül segítség érkezik. Most nem a sürgősségi esetekre gondolok. A municípiumokban gyorsabb kellene legyen. És ha municípiumra gondolok, mint Brassó, meg a brassói esetekre: miért nincs ott annyi éve semmiféle védelem? Soha nem hallottam, hogy villanypásztorról beszélnénk, vagy olyan hangriasztókról, amik elriasztják a medvét. Vannak olyan eljárások, amiket alkalmazhatnánk, de ezeket akarnunk kell, meg kell találnunk és meg kell tanulnunk.
Egy kanadai példában azt láttuk, hogy Vancouverben, egy Szebennél nagyobb városban, bement egy medve a központba, egy teherautó vitte be véletlenül egy kukában egy bevásárlóközpont mellé. Az emberek szépen és udvariasan, anélkül, hogy zajongtak volna, távolra húzódtak, hívták a szolgálatot, elaltatták a medvét, sőt még arra is figyeltek, hogy ne üsse be a fejét, mikor eldől, valaki a háta mögé állt és elkapta, majd visszavitték az erdőbe.
D.V.: Amerikában egy medve bement egy városba, elaltatták, de mielőtt hatott az altató, a medve bement az óceánba és belefulladhatott volna, egy állatorvos pedig utána ment és megmentette.
CS. M.: Nagyon sok ilyen eset van, de újra a gazdaságról kell beszélnünk, mert vannak emberek, akiket nem érzékenyítettek a védett állatok témával, ők mondják, hogy nagyon oda kell figyelnünk a gazdasági mutatókra, mert Romániának gazdasági növekedésre van szüksége, és ezeknek az embereknek csak annyit mondok, hogy készült egy tanulmány a Brit Columbiában élő kanadai barna medvéről, a Princeton Egyetem készítette, és kiderült, hogy a vadállatokra épített turizmus 15-ször több közvetlen bevételt hoz, mint a vadászat, háromszor-négyszer több közvetlenül létrehozott munkahelyet.
D.V.: Tematikus park? Miként lehet építeni?
CS. M.: A medvékre épített ipar medvemegfigyelési helyeket jelent. Egy barátom mesélte, hogy Finnországba 60 eurót fizetett, hogy lássa a medvét, várt három órát, de nem jött a medve, majd azt mondták, hogy lejárt az idő, de másnap újra próbálkozhat. Romániában vannak olyan helyek, ahol lehet medvét látni, lehetnek olyan csoportok, akik a medve nyomait figyelik meg, keresik a medvét az erdőben, felmérnek, mert, ha ilyen fajok vannak, nagyon sok természetfotós Alaszkába is elmegy, hogy medvéket fotózzon, mert ez az álma.
Mindezek a dolgok kiszámíthatók és gazdasági szempontból kiaknázhatók, anélkül, hogy egyetlen medve is meghalna, vagy a helyi közösségek szenvednének. És itt van az én problémám, már említettem a 200 ezer eurónyi kárt. Ha ebben a pillanatban, karácsony előtt, valakinek elviszi a medve a disznóját, akkor legalább két évet kell várjon ahhoz, hogy kártérítést kapjon a román államtól. Ha ilyen módon bonyolítják le a kártérítést, hogy várhatjuk az emberektől, vagy a közösségektől, hogy megértéssel forduljanak a vadállatok problémája felé? Mert mit tapasztalnak a gazdák? Látják, hogy jön a vadállat és elviszi a javaikat, a téli túlélésüket biztosító termékeiket, az állam nem tesz semmit, de semmit, hogy segítsen rajtuk, vagy kártalanítsa őket. Mindaddig, míg ezt a rendszert nem teszik hatékonnyá...
D.V.: A vonatkozó jogszabályok hiányosak vagy vannak eljárások, amelyek...
CS. M.: Túl nagy a bürokrácia, gondoljunk csak arra, ha egy juhászról van szó, aki a hegyen legeltet, vagy egy falusi 80 éves emberről, nyomtatványokat kell kitölteni, össze kell állítani egy iratcsomót, majd beadni és ha sikerül neki mindez, akkor 2 évet vár, míg az iratcsomót elbírálják és kifizetik. Ezt így nem lehet. Egy észszerű időkeret kellene, mint a közintézményekhez intézett panaszok és kérdések esetén, mikor 30 napon belül válaszolniuk kell. Így kellene eljárni kártérítés esetén is.
D.V.: A kár evidens, azt is tudjuk, hogy mi okozta...
CS. M.: Egyelőre egyszerű esetekről van szó. Olaszországban, ahol sokkal jobban működik a rendszer, a juhászok rájöttek, miként állítsanak elő medve- és farkasnyomokat, hogy kárigényt jelentsenek.
D.V.: Ne adjunk nekik ötleteket!
Cs. M.: Ebben a pillanatban 200 ezer euróról beszélünk, ami nem nagy összeg még közepes nagyságú romániai polgármesteri hivatalok számára sem. Azt mondjuk, hogy nincs pénz, de nem a pénzről van szó, hanem a rendszerről és a politikai akaratról. Egy olyan rendszerben, ahol a vadászok kezelték, számolták a vadállományt, és a vadászok tettek szert profitra...
D.V.: Annyira erős ez a lobbi, hogy ők diktálják a kormány szakpolitikáját? Vagy ez csak az implikáció hiánya?
Cs. M.: Ennyire erős volt, de itt újra különbséget kell tennünk vadásztársaság és vadásztársaság között, vannak társaságok, akik pont erre specializálódtak, mert Romániában nagy trófeának a szarvas és a medve számít. A szarvasnak igencsak látványosnak kell lenni és nem könnyű ilyent találni és ott a medve, amit elég könnyen hozzáférhető, és kevés idő alatt nagy haszonra lehet szert tenni. Erre gondoltak azok is, akik ilyen bizniszbe fektettek, „rendezzünk sok vadászatot, és legyen sok pénzünk”. Másfelől meg ott vannak azok a vadásztársaságok, akik szenvedélyből csinálják, ezek a társaságok nem hangosak, nem üvöltenek, nem támadnak minket, tehát pontosan látszik, hogy kétféle attitűd van. Vannak, akiknek tényleg problémát okoz a medve és 20 éve nem kapnak megoldást és végre szeretnének megoldást találni. Míg a mások, akik kiabálnak, nagy profittal dolgoztak és egyre nyíltabban kimondják, hogy elvesszük a profitjukat. Lám, ez volt az ők jövedelmük és mi elvesszük tőlük. Végül, lássuk, ha ők meg szeretnék változtatni a rendszert, ezt nem Romániában, hanem az EU-ban kell tárgyalniuk, ott kell elmondják, hogy azok a védett állatok, amiket közösségi szinten védeni szeretnénk, ne legyenek védettek. Azt hiszem, hogy a közvélemény és az EU-közösség elég szkeptikusan fogadná az ötletet. De le kell folytatni ezt a vitát és én úgy gondolom...
D.V.: És fontos, hogy zajlik, volt következménye, a miniszteri rendeletet a közvélemény nyomására felfüggesztették
CS. M.: Ez volt az első lépés, de nem volt párbeszéd, nem ültünk mind le tárgyalóasztalhoz, és engem nem boldogít, hogy legyen egy olyan megoldás, ami talán nekem megfelel, de amit az összes vadásztársaság megfellebbez. Ők azok, akik kint vannak terepen, az ők kezükben van a puska, ők figyelik az orvvadászokat, és ha úgy döntetnek, hogy sem közvetlenül sem közvetett módon nem szeretnének bevonódni, terepen nem mindig az jön be, nem tudjuk milyen impaktja lesz annak, ami szépen mutat papíron, olyan megoldást kell találni, ami mindenki számára elfogadható.
D.V.: A Facebook-on és petíciókban annyit tárgyalt közmeghallgatást át kellene költöztetni azok körébe, akiket közvetlenül érint
Cs. M.: Volt közmeghallgatás, de végül egyoldalúra sikerült, mert mindenki elküldte a véleményét, de nem tudom, miként bírálták el, hogyan csoportosították, milyen volt a vélemények aránya.
D. V.: Láttunk reakciókat, amiket ennek a közmeghallgatásnak tulajdonítottunk
Cs. M.: Egy igazi vitára van szükség, de ami nagyon hiányzik és nem csak a romániai vadállatvédelemben, az a hosszú távú stratégia. Milyen elvárásaink vannak? Miként akarjuk megoldani a helyi közösségek problémáját? Ez kellene az első dolog legyen. A probléma itt az, hogy látok hatóságokat, látok vadászokat, látok olyanokat, akik védett állatok és különösen a medvék ellen uszítanak, és eljuthatunk addig, ahová Svájc és Németország, ahol akkora a lakosságban az elutasítás, hogy a legjobb törvényekkel sem tudjuk megvédeni a fajokat az elutasítástól. Nagyon nehéz Németországba visszatelepíteni a medvét, mert nagyon sokat kell költeni a közösségekkel való munkára, hogy elmagyarázzuk nekik, mi a medve. Romániában nem veszítettük el a kapcsolatot, de azt látom, hogy mindenféle problémát a medve számlájára írnak, olyasmiket is, amihez a medvének nincs köze: állítólag a medve fenyeget minket, tönkre teszi a gazdaságot és így tovább. Nem a medve, hanem a hatóságok inkompetenciája hozza létre az ilyen helyzeteket. Ha segítséget kérnének, ezeket a problémákat meg lehet oldani. Nem a közvéleménynek kell kormányozni, de a gazdasági érdekeknek sem és meg kell találnunk, azt a megoldást ami elégedetté teszi a helyi közösségeket és ténylegesen védi őket anélkül, hogy feltétlenül a drasztikus beavatkozásokat alkalmaznánk. Másfelől meg kell találnunk a megoldást, hogy megmentsük a barna medvét, pillanatnyilag nem tudjuk, milyen állapotban van a populáció, egyesek azt mondják 6000 egyed van, mások 11.000 egyedről beszélnek, itt száz százalékos különbségről beszélünk. Lehet ennek fele, lehet kétszer ennyi, sokáig a romániai erdőkkel kapcsolatban is ugyanez volt. Míg nem beszélünk nagyon pontos adatokról, amíg nem tudjuk a populáció korát, nemét, genetikai állományát stb. addig…
D.V.: Kinek kellene kezdeményezni ezt a párbeszédet?
Cs. M.: A minisztérium a szakpolitikák végrehajtója, a minisztériumnak van hatalma és felhatalmazása arra, hogy egy ilyen folyamatot lebonyolítson. Én attól félek, hogy közeledik a mandátum vége, választás után új miniszter jön, aki vagy folytatja és halad tovább a mostani népszerű úton, vagy visszatér a régi módszerekhez.
D.V.: A választásokhoz közeledve a politikai viták hevében az emberek elfelejtik a szebeni kismedvét.
Cs. M.: Mi gondoskodunk róla, hogy ne felejtsék el.
Lehetséges, hogy a szebeni kismedvét elfelejtik, de gondoljunk arra, hogy a probléma és a nyomás, már ez az eset előtt is létezett, a kismedve esete azt mutatta meg, hogy az emberek nagyon kötődnek a vadállatokhoz. Ennek ellenére mi nem szeretnénk...
D.V.: Mikor a Hagymás-hegységben működő medve árvaház fenntartása került veszélybe, az emberek nagyon nagy empátiával fordultak felé.
Cs. M.: Eddig az árvaház fenntartási költségeinek felét már sikerült összegyűjteni, nagyon jól megy a kampány, számunkra is meglepő, hogy ilyen jól megy, és reméljük, hogy a teljes összeg összegyűl. De az a fontos, hogy nem szeretnénk törést a romániai városi és vidéki közösségek között, hogy a falusi lakosok, akik több ezer éve együtt élnek ezekkel az állatokkal...
D.V.: Ne érezzék úgy, hogy a városiak arra kényszerítenék, hogy védjék a medvéket
Cs. M.: és a döntéseket a fejük felett hozzák. Szükség van párbeszédre, hogy megértessük, hogy mi nem vagyunk senki ellensége, az eddig létező rendszer nem segített senkin. És ha megnézzük az utóbbi 10 év statisztikáit, azt látjuk, hogy a károk mennyisége folyamatosan nő, ha 2007-ben, 2008-ban, 2009-ben majd egészen 2016-ig ugyanazt az eljárást alkalmazom és az nem eredményes, azt hiszem itt az idő, hogy elgondolkozzunk azon, hogy nem a jó úton járunk. Ezt akartuk elmondani és továbbra is kitartunk ez mellett. Úgy gondoljuk, hogy a helyi közösségeket védeni kell, de nem halálos megoldásokat kell bevetni, hanem altatást, kitelepítést, és csak akkor keressünk drasztikus módszert, ha a medve agresszívvá válik és az emberekre támad. Ez az első lépés ahhoz, hogy eljussunk a reális megoldáshoz, kell az a barna medve köré épített stratégia ami segít a
D.V.: Hogy legyen prevenció, hogy ne jussunk ember és állat közötti konfliktusig…
Cs. M.: Attól a pillanattól kezdve, hogy a helyi közösségnek bevétele van a medve után,
jönnek a turisták típusú bevétel, a problémát már nem lehet fekete-fehér módon megközelíteni, mert a közösség jelentős része azt fogja mondani, hogy nem akarjuk, hogy a medvét lelőjék, elüldözzék, vagy elvigyék, mert bevételt hoz. A közösség másik része majd mást akar, de ha holnaptól 30 napon belül kifizetnék a kárpótlásokat, biztos vagyok benne, hogy a feszültségek jelentős része elillanna. És akkortól beszélhetnénk a hosszú távú tervekről.
D.V.: A medvére leselkedő legnagyobb veszély a pénz, a bevétel, a profit.
Cs. M.: Sajnos úgy tűnik, és újra a társadalmi inkompetenciánk és a rosszul működő bürokrácia. Nekem is vannak ismerőseim, barátaim, akik felhívnak, hogy most vitte el a medve a disznót, jön a karácsony, családja van, mondjam meg, mit tegyen. Én elmondhatom, hogy beadjuk az iratcsomót és várunk két évet, de a gyerekek most karácsonykor akarnak enni és nem két vagy három év múlva. Megértem, hogy frusztráltak, de ezt a kérdést a román állam tudja megoldani és nem a medve.
D.V.: Van egyféle akarat arra...
Cs. M.: Környezetvédő munkásságom során először látom azt, hogy a vadászlobbin kívül más is szóhoz jut, most először hallgatnak meg. Eddig például, ha elmentünk a mezőgazdasági bizottság ülésére, nem akkor gyűlt össze a kvórum (szavazatképességhez/határozatképességhez szükséges legkisebb létszám), mikor az öntözésekről beszéltek vagy a mezőgazdasági krízisről, hanem mikor a vadászatról volt szó, akkor ott voltak a tagok, a helyettes tagok és még pár tagja a parlamentnek, akik azért jönnek, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy minden megfelelően zajlik. Ez valahol érthető egy olyan országban, ahol vadásznak lenni státuszszimbólum mindazoknak, akik hatalmon vannak. Nagyon nehéz érvekkel jönni, vitázni, de mindenkinek meg kellene érteni, hogy ha egy működő államot szeretnénk, csak érvekkel és stratégiával jutunk el oda, ahová szeretnénk, és a medve nem a fejlődés akadálya. A medve Románia gazdasági motorja lehet. Nem hagyja, hogy bizonyos fajok túlszaporodjanak, így megakadályozza a mezőgazdasági károkat, a turizmus eszköze lehet és jelentős bevételt hozhat a helyi közösségnek, de mindehhez türelem és terv kell. Ha most lelövöd a medvét lesz 10 ezer euród, hosszú távon befektetsz és 7 év múlva lesz 10 ezer euród.
D.V.: Reméljük, hogy mindezek minél hamarabb megvalósulnak, ebben a pár hónapban, ami még maradt a kormánynak, amely, lám, mindannyiunk véleményét meghallgatja erről a témáról.
A riport első része
A riport román nyelven
...
Utószó a fordításhoz: Mindig igyekszünk szép és pontos fordításokat készíteni. Ez esetben több mondatot befejezetlenül hagytunk. A riporternő közbeszólásaival többször megszakítja a gondolatmenetet. Köszönöm mindenkinek a riport fordításához nyújtott segítséget!
